“Akár, mint Párizs…”

2010 október 22. | Szerző: andie987 |

A villamoson kétségtelenül jobb idő volt. Ha csak egy picivel is. Nem voltak sokan, még helyünk is akadt. Ültünk egymással szemben, s szótlanul néztünk kifelé. Kis pisze orrát az ablakhoz nyomta, úgy szemlélődött. Már sötét volt.

Mikor a 4-es, 6-os számmal fémjelzett nagy sárga kígyó átsiklott Budáról Pestre, a Margit hídon keresztül, jobboldalon valami lélegzetelállítóan szép látvány tárult elénk. Ezt eddig még soha nem figyeltem meg. –  Én x. éve lakom a fővárosban. Kollégiumban. Az évek során megszerettem Budapestet. Ő ide született. Itt él lassan tizedik éve. – Egyszerre látszott a neogótikus stílusban épült Parlament, a Buda és Pest közötti, első állandó hidunk, a Lánchíd, a város fölé magasodó Budai Vár és a 235 m magas Gellért-hegy. Egy szóval Budapest legjellemzőbb történelmi nevezetességei kivilágítva, vagy ha úgy tetszik, a főváros uralkodói felékszerezve, éjszakai pompájukba öltözve. Így még szebb, mint nappal. Fények úsztak a Dunán, s a hullámokban meg-megcsillant a folyó vize. A város látképe itt tükröződött vissza. Azon a hideg, téli estén is melegséget, romantikát sugárzott.

Vidéki lányként akkor, ott gondoltam magamban, hogy de szép, de gyönyörű, de csodálatos, de nem mondtam ki. Gondolataimat megtartottam magamnak. Ekkor a kis 9 éves hirtelen odafordult hozzám, rám nézett nagy szemekkel, nem kommentálta gondolatait részletesen, de megtörve az addigi szemlélődő csendet kettőnk között, csak annyit mondott teljes átéléssel: „Akár, mint Párizs!” Nevettem, hiszen ennyi idősen honnan tudhatná milyen a francia főváros? Én sem tudom. Még sohasem jártunk ott. Se ő, se én. Csak képről ismerjük… de azt hiszem ebben a mondatban minden ki nem mondott szó, érzés, gondolat benne volt mindkettőnk részéről.

Igazat adok neki, a kicsi pesti lánynak én, most már kicsit pesti lány. Mit nekünk az Eiffel – torony?  Budapest a mi Párizsunk!