Ne sírj!

2010 október 26. | Szerző: andie987 |

Suli után “négyeshatos”. Az ajtó mellett épp akad egy ülőhely. Menetiránynak háttal. Nem baj. Letelepedek.

Nézem a többi embert. Vajon ők kik lehetnek? Honnan jöttek? Mit dolgoznak? Mit terveznek mára? Ilyesfajta kérdésekkel szórakoztatom magam, és jár az agyam. Nem tudok kikapcsolni. “Minden ember élete egy regény.”- nem is tudom, hol hallottam, de igaz.

Velem szemben, az ajtónál két elegáns leányzó áll egymással szemben. Beszélgetnek. Ki tudja miről…nem hallom. Csak az lány egyik arcát látom. Szeme sarkából kibuggyan egy nagy, kövér könnycsepp és utat törve magának végig folyik szép arcán. Nem törli le.

Odamennék, átölelném, mondanám, hogy “Ne sírj!”. Nem teszem.

Baross utca. Leszállok. Őszi napsugár süti arcomat. A villamos a lányokkal tovább robog a következő megálló felé. Rájuk gondolok. Picit nehezebb a szívem.