Vérbefagyott igazság

2010 december 3. | Szerző: andie987 |

Négyeshatos, mint mindig. Az egyetem felé tartok. A tömeg az ajtóban tömörül, amit sosem tudok megérteni, ha belül még van hely. Ja, és a kedvencem: az emberek már-már alig férnek föl, de egy csomóan körebállnak egy üres helyet. Annak mi értelme? Még nem sikerült rájönnöm. Én, ha üres helyet látok, nem álldogálok mellett, hanem azon nyomban leülök.

Szóval a tömeg az ajtóban tömörül. Befurakszom magam belülre. ott szinte senki sem áll, vagy ül. Először nem értem miért, aztán a következő látvány tárul elém:

Két fiú. Totál kiütve. Hogy magukat ütötték-e ki, vagy egymást, vagy mást, vagy más, azt nem tudom. Egymás vállára hajtva fejüket alszanak. A szék alatt egy üveg pia. A kinézetéből azt sejtem, fehérbor. Szakadt cucc rajtuk. -Már az ilyet nem szeretik az emberek. Meg tudom érteni, de továbbmegyek: az egyik fiú koszosan fehér pulcsiján vércseppek, a keze tiszta vér. Az nem festék, az valódi vér volt, az tuti. Legalábbis úgy nézett ki. Ilyentől az emberek félnek. -Fogtam magam, visszavánszorogtam az ajtóhoz. Inkább legyen nagy a tömeg…

Az emberek előítélettel vannak mindig egy másik ember felé. Ilyen az emberi természet. A nem túl bizalomgerjesztő alakok felé meg aztán pláne. Elkezdett járni az agyam, hogy ez a fiú hol lehetett éjszaka? Teóriákat gyártottam. De az is lehet, hogy csak átlagon felüli képzelőerővel bírok…:-)